Az alábbiakban néhány kutyához kötődő írásomat olvashatja:

 

 

A Mikulás és kutyája

(Bodza kutyám emlékére)

 

Jaj, ez a nagy csomag,

Nehezen cipelem,

Harmadnapja már, hogy

Semmit nem pihentem!

 

 Még jó, hogy segített

Társam, ez a kajla,

Fajtájára nézve

Farkasból lett lajka.

 

Jöttünk ungon-berken,

Által árkon-bokron,

Integettek nekünk

Pajkos kedvű pockok.

   

 Nagyon elfáradtam, s

Bizony megpihennék.

Hol egy ügyes gyerek,

Van-e még üres szék…?

 

- Leül -

 

Ülj le te is társam

Hadd szóljak egy pár szót,

Ki fia vagy, s miért

Húzod ezt a szánkót?

 

Kutya apa fia,

Farkas anya lánya,

Minden jó gyereknek

Legjobbik barátja.

 

Hóban megszülettél,

Fagyban nevelkedtél,

Szörnyű szürke szelek

Szőrödet színezték.

 

Nádas, erdő, bozót,

Csalitoknak mélye:

Minden testvérednek,

Biztos menedéke.

 

Tündértől eltűntél,

Manók megkergettek,

Sehol nem találtak

Nálad ügyesebbet.

 

Vidám jó híredet

Virágillat hozta,

Ezért lett a neved

Barkaberek Bodza.

 

Elszegődtél hozzám

Hűségre, munkára,

S megígérted nekem

Télapó havában:

 

Ha jó gyerek kapja,

Erődet nem szánod,

Akármilyen nehéz

Elhúzod a szánom’.

 

Kapjon minden gyermek,

Hiszen nagyon várták,

Csak a szüleiket

Soha meg ne bántsák.

 

Lássuk csak sorjában,

Mit is rejt a puttony.

Tisztességgel osszuk,

Hogy

Mindenkinek jusson!

 

(Kiss-Pető Tibor, 1998. decembere)

 

 

Vadgazdálkodási szakdolgozatom részlete:

…Bodza nevű nyugat-szibériai lajka szukámmal évekig voltunk városunk Mikulása. Csinos hámot csináltattam neki, ezzel húzta be kis szánon a puttonyt a gyerekekhez, üldögélt mellettem türelmesen a csomagosztáskor, nézett kedvesen a neki tetsző porontyokra. ((Zabáltak minket az óvodások.)) Teljesen megbízható volt úgy a tömegben, ezer gyerek indiánüvöltésekor, mint a tolakodások, szemtelenkedések esetén, otthonosan mozgott minden épületben, bútorok között, karácsonyfa alatt. Egy kivétellel: a lábtörlő rácsoktól rettegett, azokon úgy kellett mindig átemelni.

Szociális tűrőképességéről még egy emlék: Egyik kultúrházi Mikulásest után a szervezők némi vendéglátásra hívtak, a gyerekek pedig csimpaszkodtak a palástomban, hogy „Mikulás bácsii, engedje játszani a Bodzááát”! Mit van mit tenni, próbáljuk meg. Bodza boldogan szaladgált a teremben, ugrált a gyermekek között, ám egyszer egy olyan kétéves forma fiúka mögé totyogott, és két kézzel egyszerre elkapta a hátára feltekert, bozontos farkát. Erre pitbulltól a palotapincsiig a világon minden kutya kitámadott volna, bennem is meghűlt a forralt bor, hogy ebből most mi lesz: „A farát nem csapta le, össze sem rezzent, hátranézett a gyerekre és a fejével oldalra billentett kettőt”. A gyerek annyira meglepődött, hogy se morgás, se vinnyogás, hogy kezeit szélesre tárva engedte el a szorongatott farkat. /A kutyát egyik Karácsonyra mérgezték meg, hogy tudjam, milyen ünnep készül…/.

 

 

A kutya képe és fajtaismertető cikk megjelent:

KISS-PETŐ T. (1996) : " Der Westsibierische Laika - Ein Individualist"   "Wild und Hund" folyóirat, 1996./11. száma, 70. o., Németország.

 

 

Csapázók imája

 

 Isten teremt, ember hibáz’,

Sebzett vadunk kínban szorong.

Szellem, szerszám mit sem segít,

Egy teremtmény lázban borong.

 

Kifogyhat bár a bölcs ember

Abból, ami csak sajátja,

Mellette jár jobbik fele:

Pompás orral hű kutyája.

 

Gyerünk társam, becsület hajt,

Végét vetni minden kínnak!

Sebbel bántjuk meg azokat,

Isten-képmást, akik bírnak.

 

Kettőnket is Ő teremtett

Szenvedélyre, kisded jóra,

Harcra és az új hajnalra,

S gondolatát reánk rótta.

 

Menni! Ma csak ez a parancs,

Mert a sebek nagyon fájnak.

Menni, mert itt más remény sincs,

Seb a sebre már nem várhat!

 

Évezredes már e hajsza,

Jó Kutyám, én nem számolom!

Bűneink, s a megbocsátás

Meg van írva - itt e nyomon.

 

(Kiss-Pető Tibor, 2009. augusztus 31.)

 

 A Csapázók imája vers alapjául szolgált német vers szövege:

 

„Wenn durch menschliches Verschulden
ein Geschöpf geriet in Not
und ein qualvoll Leiden, Dulden,
einem wunden Wilde droht,
wenn des Geistes hohe Stufe
und des Menschen Kunst nicht reicht,
folgt der Hund dem bangen Rufe,
seine Nase schafft es leicht!“

(Szöveg forrása: Wikipedia

&

http://www.deutscher-schweisshundeverband.de/)